A lőttbeton, vagy más néven shotcrete, egy különleges betonozási technológia, amelynek különlegessége abban rejlik, hogy a betonkeveréket nagy sebességgel, levegővel sűrítve permetezik fel a felületre. Ez a módszer kiváló tapadást és gyors szilárdulást biztosít, ezért ma is széles körben alkalmazzák különféle építészeti és mérnöki feladatok során. De azt kevesen tudják, hogy a lőttbetont már több mint száz éve, pontosabban 1910-ben fejlesztették ki!
Az első lőttbeton technológiát az amerikai cementgyártó, Carl Akeley alkotta meg. A 20. század elején a hagyományos betonozási módszerekhez képest az új eljárás forradalmi újítást jelentett. A lőttbetont először bányákban és alagutak megerősítésére alkalmazták, ahol gyors és tartós rögzítésre volt szükség. A módszer lehetővé tette, hogy a beton akár függőleges vagy mennyezeti felületekre is hatékonyan felhordható legyen, ami nagy előnyt jelentett a korábbi technikákkal szemben. Az 1910-es feltalálást követően a lőttbeton egyre szélesebb körben terjedt el az építőiparban. Ma már nemcsak bányászati célokra használják, hanem hidak, támfalak, sportlétesítmények, medencék, sőt művészeti installációk építésénél is alkalmazzák. A lőttbeton előnyei közé tartozik a gyors kivitelezés, a kiváló tapadás, a vízállóság és a hosszú élettartam. A technológia fejlődésével a lőttbeton összetétele és alkalmazási módja is sokat változott. Modern változatai környezetbarátabb anyagokat tartalmaznak, és speciális adalékokkal tovább növelhető a tartósság és a rugalmasság. Emellett a gépi technika fejlődésének köszönhetően a felhordás még precízebb és hatékonyabb lett.
A lőttbeton nem újkeletű találmány, hanem egy több mint száz éves, folyamatosan fejlődő technológia, amelynek jelentősége ma is kiemelkedő az építőiparban. A múlt század eleji feltalálása óta a lőttbeton bizonyította, hogy nemcsak egy praktikus megoldás, hanem egy időtálló innováció is, amely nélkülözhetetlen számos építészeti projekt sikeréhez.
