A töltőtoll eredete

A töltőtoll a 10. században már ismert volt. Egy egyiptomi kalifa olyan tollat szeretet volna használni amely használata során nem tintázza össze magát, mivel ekkor még madár tollal írtak az emberek, amely komoly foltokat tudott maga után hagyni. A kalifának készítettek egy olyan tollat, amelynek volt egy tartálya, amiben a tinta van. A működésében a gravitáció segített. A hajszálerek működéséhez hasonlóan működik a töltőtoll. A kalifa kívánsága az volt, hogy bárki tudja használni a tollat, illetve fel tudja tölteni a tartályt és ne kenje össze magát a tintával. Az volt az elvárás a töltőtollal szemben, hogy csak akkor folyjon ki a tinta a tollból amikor a használója írásra használja azt. A tollhegyből nem szabadott, hogy a tinta ki folyjon alap állapotban, mert az nyomot hagy a használója kezén, vagy ruháján. Az 1600-as években ír le egy német feltaláló hasonló eszközt mint a töltőtoll. A toll fejlődése igen lassan haladt, mert a korabeli tudósok lassan jöttek rá, hogy fontos szerepe van a levegőnek a tinta kifolyásához, illetve a korrózió is nagyon lassította az előrehaladást, mert a tinta erősen korrozív hatású. Az első szabadalom a töltőtollra az 1800-as években került elő. Az 1800-as évek második felétől beindult a szabadalmaztatás és tömeg gyártása a töltőtollaknak.